"Oda a lángoshoz, oda-odamegyek,
hogy belőle gyorsan egy falatot egyek.
nem eszem meg mindet, hagyok belőle,
de nem sokáig tart majd, tudom előre.
Mikor megharapom, megrándul a szemem,
mert hirtelen eszmélek,
hogy már a következőt eszem.
Szépen lelassítok, hogy ne fogyjon a jóság,
elismerem, mindez csak nagyokosság.
Van belőle tejfölös, van belőle sajtos,
de nincs belőle fölös, hát igen, sajnos.
Az eladó tehet rá fokhagymás pácot,
ha viszont kifelejti, kinyírom a srácot!
Húzhatnám tovább az óda legvégit,
de olvastam már ilyesmiből egy-néhány régit.
Épp ezért bevégzem magasztalásomat,
s egyedül folytatom vigasztalásomat."
                   
" Petrucci "